Bolondok napja alkalmából senkit nem vicceltek meg, bár itt az időjárás kicsit szeszélyes volt. Reggel volt egy nagy jégeső, aztán hó is esett, eső is, de olyan percek is voltak amikor verőfényes napsütés volt. Ma töltöttük a 6. munkanapunkat egymás után és még kettő vissza van. A szabadnapok logikátlan elosztása miatt már elég fárasztó az 5 órai kelés. Hiába kelünk korábban, az alvással töltött órák mégsem gyarapodnak.
A munkahelyen már megszoktuk a légkört, és jó a kapcsolatunk minden ott dolgozóval. Ma is reggeliztettünk, aztán készülődtünk a pénteki majd 300 fős reggelire. Felkészítettünk még egy büféasztalt, és levezetésképp egy “kevés” szalvétát is hajtogattunk.
Egyébként számomra nagyon meglepő, és először kellemetlen is volt, amikor az igazgató beállt segíteni reggeliztetésnél, mert egy kicsit elúsztunk. Aztán azon még inkább meglepődtem, mikor az ott dolgozók mondták, hogy ő ilyen, hogy szívesen beáll segíteni, nem kell rosszul érezni magunkat, sőt olyan is volt, amikor ő maga állt be a mosogatóba, mert nem volt épp ott senki. Az otthoni tapasztalatok alapján a főnöktől egy ilyen helyzetben előbb hallanánk a szájából azt, hogy: “Mi van, maguk elfelejtettek dolgozni? Jön egy vendég, aztán összedől a rendszer?” és hasonló kifejezéseket, mint hogy beállna segíteni. Holnap jön két új ember, kíváncsian várom, hogy velük milyen lesz a délelőtt.
Hazafelé tettünk még egy kört emléktárgyak kutatása céljából, többé kevésbé sikeresen. Az itthoni kicsi pihi után aztán elmentünk az utolsó közös bevásárlásra, és mindenki könyvelt egy kicsit, hogy tisztán lássa jelenlegi anyagi helyzetét, végül egy filmmel zártuk a napot.
Dia
Csevegés vége
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: