Félidő

A mai nappal elértünk a kalandunk feléhez. Mindenki túl van már a kezdeti stresszen, izgalmakon, nehézségeken. Lassan rendeződnek az esetlegesen felvetődött problémák is.
A szállodás pincérek kelnek a csapatból elsőként, és mint mindig, ma is reggeliztetésre mentek. A vendégek száma ma is a 200-hoz közelített, mint egy átlagos napon. Egész jól kiismertem azt a területet ahova be vagyok osztva, így már önállóan tudtam ténykedni, nem kellett külön foglalkozni velem. Megismertem egy új munkatársat, aki Nigériából érkezett, és vele tudtam az angol nyelvet is gyakorolni, bár az nehezítette a dolgom, hogy furcsa akcentussal beszél. Eddig minden dolgozó nagyon kedves és segítő kész, semmi rosszat nem tudok rájuk mondani.
Estére egy születésnapos csoportot vártak, úgyhogy a mi feladatunk volt az előkészületek elvégzése. Két termet terítettünk fel, összesen 50 főre. Az ott dolgozók nagyon megdicsértek minket, hogy milyen ügyesek vagyunk, és hogy szépen megterítettünk. Emlékbe elhoztam az egyik menükártyát az esti vacsoráról. A nap végére azért mindenki elfárad, és itthon már csak pihizni van energiánk, vagy esetleg valamilyen filmet nézni, bár legtöbbször azt sem tudjuk végig nézni.

Dia